Püspökkenyér

A püspökkenyérről

A már a középkorban is ismert püspökkenyér Németországon keresztül jutott el hazánkba. A másik nevén Stolle, egy karácsonyi sütemény, melyet leggyakrabban őzgerinc formában készítenek kelt tésztából és szárított gyümölcsökből. A püspökkenyeret sűrű kelttésztából készítik hagyományosan mazsolával, kandírozott citrom és narancshéjjal és cukrot sütnek a külsejére. A püspökkenyér története több száz évre nyúlik vissza. Első említése a 14. században történt, amikor is Henrik püspök ajándékaként említik az első karácsonyi püspökkenyeret, melyet hívőinek adott böjt idején. Bár ilyenkor még közel sem abban a formájában volt ismert az ízletes püspökkenyér, mint napjainkban, hiszen a vallásos dogmák nem engedték a tejtermékek fogyasztását, ezért az eredeti püspökkenyér recept vaj helyett repceolajat tartalmazott és nagyon szerény étek volt, mivel még gyümölcsök sem voltak benne. A 15. században kezdték el vajjal készíteni, amikor VII. Ince pápa engedélyezte a vaj használatát azoknak, akik vétkükért bűnbocsánatot fizettek. Így vette kezdetét a püspökkenyér ma is közkedvelt receptjének kialakulása. Azóta sokféle püspökkenyér-változat létezik, és kevesen tudják csak, hogy az eredeti püspökkenyér recept mennyire szerény is volt. Napjainkban a püspökkenyeret készítik olajjal vagy zsírral is akár, de a legelterjedtebb püspökkenyér receptek általában vajat tartalmaznak. A püspökkenyér egyébként világszerte kedvelt ünnepi csemege, bár receptje régiónként változik. Németországban vastag, fehér cukorréteg borítja a püspökkenyeret, melyet Christstollennek, azaz Krisztuskenyérnek hívnak, mivel formája hasonlít a bepólyált Krisztusra.