Zserbó, ahogy mi készítjük

A zserbóról
Ki ne szeretné a csokis-diós-baracklekváros isteni finomságot, a zserbót? Hagyományosan nálunk elsősorban karácsonykor és húsvétkor készítik, bár egy cukrászda sem cukrászda zserbó nélkül.
Ez a különleges sütemény, a zserbó, Gerbaud Emil cukrászmester újításának eredménye. A (ma) Vörösmarty téren működő cukrászda, a Gerbeaud, már az akkori időben is előkelő helynek számított. A vezetője Kugler Henrik volt, aki egy világlátott, újításokkal teli cukrászmesterre akarta bízni a cukrászda vezetését, és az ő meghívására érkezett Gerbaud Emil. Ő alkotta meg a zserbót is, ezt az esztétikus süteményt, ami rögtön nagy népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy utána külföldre is előszeretettel vitték, többek között a szultán háreme számára.
A zserbó esztétikája a szimmetriában rejlik, a cukrozott dió, a lekvár és a tészta rétegezésében. A zserbót ma már többféle változatban is készítik, van, aki almát tesz a töltelékbe, vagy baracklekvár helyett málnát használ. A tésztát sokan mézesen készítik, de van mákos és túrós változat is.
Tökéletes választás karácsonykor a vacsora menü desszertjeként, vagy ha vendégségbe kapunk meghívást. A zserbó esetében nem kell aggódnunk, hogy másnapra már nem lesz finom, sőt. A zserbó egy olyan sütemény, ami minél többet pihen, annál jobb lesz.
Zserbó készítésekor a következő szempontokat vegyük figyelembe: ne spóroljunk a dió és a lekvár mennyiségével, mert minél több, annál szaftosabb lesz a tészta. Valamint a csokimázat érdemes langyosan tenni a zserbó tetejére.
Ne feledjük, minél többet pihen, annál jobban összeérnek az ízek!